Történelem és kultúra
A Dráva és Mura folyók alsó folyásának és a Duna középső szakaszának rövid története
A Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakasza mentén elterülő területek évszázadokon át az európai, regionális és helyi útvonalak metszéspontjai voltak, ahol számos nép kompatibilis, mégis sokszínű kultúrái érintkeztek egymással. A helyi történelem alakulásában és a településhálózat létrejöttében óriási szerepet játszott a Dráva völgyének déli részével való hosszirányú kapcsolat, amely az Ókorban összeköttetést teremtett a keleti és nyugati területek között, valamint az ezt észak-dél irányban átszelő merőleges útvonalak egyaránt. Az első állandó középkori települések ezen útvonalak mentén jöttek létre. Ma úgy tűnik, hogy a stabil időszakokban a települések többsége némileg magasabban terült el, de instabil időszakokban az emberek a folyókhoz közel eső, átjárhatatlan, mocsaras területekre vonultak vissza.
A Sereti, Serapili, Jasi (jászok), Andizeti és Amantini népcsoportok voltak az első névvel ellátott csoportok, akik a Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakasza mentén éltek. Néhány kutató szerint ezek a csoportok a i. e. 13. század elejétől az i. e. 8. század végéig tartó késő bronzkori kultúra leszármazottai. Az i. e. 3. század elején kelták érkeztek a vidékre, akik aztán egymás mellett éltek a bennszülöttekkel. Később hozzájuk csatlakoztak a szkíták, akik nyomait a Drávától délre, Szenterzsébet mellett találták meg.
A rómaiak kezdetben csak érdekszféraként tekintettek a Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakasza mentén elterülő területekre, aztán az első században katonailag is megszállták őket. A rómaiak főleg azzal voltak elfoglalva, hogyan tudnak egy úthálózatot kialakítani az újonnan megalapított Pannónia provinciában, hogy könnyebben ellenőrizhessék a meghódított törzseket.
Észak-déli irányban helyi utak kapcsolódtak a Podravina térség Poetoviától (Ptuj) Iovián (Ludbreg) át Mursáig (Eszék) haladó fő útvonalához. 379-ben Gratianus császár engedélyével letelepedtek Pannóniában az első barbár népcsoportok, a gótok, az alánok és a hunok. Azóta Pannóniát sokszor kifosztották, és utait gyakran északi barbárok tapodták.
A korábbi avarok, szlávok és valószínűleg gepidák (akik túlélték az Avar Kaganátus bukását) mellé nyugatról számos új népcsoport kezdett bevándorolni Pannóniába. A Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakasza egyfajta olvasztótégely lett, amiben a szláv népesség dominált. A kilencedik század végén bekövetkező magyar honfoglalással és a magyar állam létrejöttével hosszú időre stabilizálódott a terület etnikai összetétele.
A tizenhatodik század második felétől a tizenhetedik századon át folyamatosak voltak a harcok az Oszmán Birodalom és a Habsburg monarchia között. Az ipari forradalom előtti időkben a helyi népesség az őt körülvevő természetre volt utalva. A tizennyolcadik és tizenkilencedik században az emberek a folyókanyarulatok levágásával, gátak építésével és vízelvezető csatornák ásásával próbálták meg megvédeni az utakat, a településeket, a jószágokat és a termőföldeket a folyóktól. Az, hogy a népesség mennyire örült a folyószabályozásoknak, kérdéses, ugyanis bár a víz okozott károkat, az ipari forradalom előtti időszakban az egész életmódjuk a folyók által biztosított előnyökre épült. A folyószabályozás elsőre úgy tűnt, megszüntette a víz okozta károkat, de ezzel együtt az előnyök, illetve a természettel teljes harmóniában élő népesség életmódja is örökre a múlté lettek.
A Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakasza melletti területek az 1918-1919-es események után részben Jugoszlávia, részben Ausztria és Magyarország részei lettek. Jugoszlávia felbomlása után a Dráva, Mura és a Duna különféle szakaszai az immár független Szlovénia, Horvátország és Szerbia fennhatósága alá kerültek. A természetvédelem ügye 1976-tól kezdve öltött intézményes kereteket a Kopácsi-rét Natúrpark megalapításával. Magyarországon 1996-ban alakult meg a Duna-Dráva Nemzeti Park. A Dráva és Mura folyók alsó folyása és a Duna középső szakaszának egy része az UNESCO öt országon átívelő bioszféra-rezervátum nemrég történt megalapításával immár Európa legnagyobb védett folyami területének részeit képezik.
Kultúra
A terület kulturális öröksége emléket állít a gazdag múltnak és a keletről, illetve nyugatról érkező különféle kulturális hatásoknak. A régió történelmi városainak építészetében tetten érhető az Oszmán, illetve Habsburg Birodalom jelenléte.
A horvátországi Baranya vagy a szerbiai Vajdaság területén még mindig horvát, magyar és szerb népesség él, a helyiek egy része pedig osztrák, német vagy cseh felmenőkkel rendelkezik.